Még felkiáltasz: Az nem lehet, hogy oly szent akarat… De már tudod: Igen! Lehet! … És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen. Halottért sírni kár. A konzul gumit rág, zabos, törli szemüvegét. Látnivaló: untatja a sok okmány és pecsét. Havi ezret kap és kocsit. A missis és a baby Fényképe áll az asztalán. Mi volt nekik Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava? Rippl színei? Bartók vad szelleme? Az nem lehet, hogy annyi szív… Maradj nyugodt, lehet! A nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj! Tudjad: már él a kis sakál, Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál. Már sarjad a vad kaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek. Még azt hiszed, hogy élsz… Nem… Rossz álom ez is! Mert hallod a dörgő panaszt: Testvér testvért elad! S egy hang aléltan közbeszól: Ne szóljon ajakad…! Egy másik nyög: Nehogy ki távol sír a nemzeten… Még egy hörög: Megutálni is kénytelen legyen… Hát így.
M�rai S�ndor: Halotti besz�d " L�tj�tok, feleim, szem' tekkel mik vagyunk Por �s hamu vagyunk Eml�keink sz�tesnek, mint a r�gi sz�vetek. �ssze tudod m�g rakni a Margitszigetet?...
Magyar volt�l, ez�rt. �s �szt volt�l, litv�n, rom�n... Most hallgass �s fizess. Elm�ltak az azt�kok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer ki�s egy nagy tud�s, mint avar l�fejet A radioakt�v hamu mindent betemet T�rd, hogy m�r nem vagy ember i t t, csak sz�m egy k�pleten T�rd, hogy az Isten t�ri ezt s a vad, tajt�kos �g Nem k�ld vill�mot gy�jtani, hasznos a b�lcsess�g Mosolyogj, mikor a prib�k kit�pi nyelvedet K�sz�ni a kopors�ban is, ha van, ki eltemet �rizd eszel�sen n�h�ny jelz�det, �lmodat Ne mukkanj, amikor a b o s s megsz�molja fogad Szorongasd m�g a bugyrodat, rongyaidat, szeg�ny Eml�keid: egy hajf�rt�t, f�nyk�pet, k�ltem�nyt - Mert ez maradt. Zsugorin m�g sz�mbaveheted A Mik�-utca gesztenye f�it, mind a hetet, �s Jen� nem adta vissza a Shelley-k�tetet �s m�r nincs, akinek a h�h�r eladja a k�telet �s elsz�radnak idegeink, elapadt v�r�nk, agyunk L�tj�tok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk �me, por �s hamu vagyunk ________________________________________ /Possilipo, �r. /
Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét - Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? " Az nem lehet, hogy annyi szív... " Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek Még azt hiszed, élsz?... Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: " Testvért testvér elad... " Egy hang aléltan közbeszól: " Ne szóljon ajakad... " S egy másik nyög: " Nehogy ki távol sír e nemzeten... " Még egy hörög: " Megutálni is kénytelen legyen. " Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, miért? Vagy: "Rosszabb voltam mint ezek?... " Magyar voltál, ezért.
verdeleth 2013. február 15., 01:07 Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk: Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek… Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet? Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat, A halottnak szakálla nő, a neve számadat. Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt. A pillangó, a gyöngy, a szív nem az már, ami volt, Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt, És megértették, ahogy a dajkának énekét A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti még. Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyereknek Toldi-t olvasom, s azt feleli: oké! A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: "A halál gyötrelmei körülvettek engemet…" Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed, A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet, A Tyrrén tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát, Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát… Még szólnak és üzennek ők mély szellemhangokon, A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Posta nincs. Nem mernek �rni m�r. Minden katorga jeltelen, halott�rt s�rni k�r A Konzul gumit r�g, zabos, t�rli p�paszem�t L�tnival�, untatja a sok okm�ny �s pecs�t - Havi ezret kap �s kocsit. A Mistress s a baby F�nyk�p �ll az asztal�n. Ki volt neki Ady? Mi volt egy n�p? Mi ezer �v? K�lt�szet �s zene? Arany szava?... Rippli sz�ne? Bart�k vad szelleme? " Az nem lehet, hogy annyi sz�v... " Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cser�lnek majd hossz� jegyz�keket. Te hallgass �s figyelj. Tudjad, m�r �l a kis sak�l Mely afrikai s�rodon t�z k�rm�vel kap�l M�r sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexik�i fejf�n, hogy ne is keressenek M�g azt hiszed, �lsz?... Nem, rossz �lom ez is. M�g hallod a h�rg� panaszt: " Testv�rt testv�r elad... " Egy hang al�ltan k�zbesz�l: " Ne sz�ljon ajakad... " S egy m�sik ny�g: " Nehogy ki t�vol s�r e nemzeten... " M�g egy h�r�g: " Megut�lni is k�nytelen legyen. " H�t �gy. Keep smiling. �s ne k�rdjed senkit�l, m i � r t? Vagy: " Rosszabb voltam mint e z e k?... "
És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet A radioaktív hamu mindent betemet Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt - Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet, És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk Íme, por és hamu vagyunk Possilipo, 1951. Nyár. Uploaded by P. T. Source of the quotation M. S. Orazione funebre (Italian) Vedete, fratelli miei, con i vostri occhi cosa siamo: Polvere e cenere siamo Si sfaldano i nostri ricordi come una stoffa antica.
/Possilipo, 1951. Nyár. / Halotti beszéd